A vérehulló fecskefű (Chelidonium majus) a mákfélék (Papaveraceae) családjába tartozó, évelő, lágyszárú növény. Neve a görög „chelidón”, azaz „fecske” szóból ered, amelynek többféle magyarázata is ismert. A legelterjedtebb vélekedés az, hogy a növény a fecskék érkezésekor kezd nyílni, és a madarak vándorútra kelésének idején hervadni.
Magassága a környezeti tényezőktől függően 30-110 cm lehet. A növény szára enyhén szögletes, csomós, könnyen törékeny, kékeszöld színű, kissé szőrös, tövénél gyapjas. A levél szárnyasan szeldelt, csipkés, színén világoszöld, fonákán kékeszöld, puhán szőrös. Bárhol megsértjük a növényt, narancssárga tejnedvet ereszt. Ernyővirágzata 3-8 aranysárga, 4(-5) sziromlevelű virágból áll, májustól folyamatosan virágzik a fagyok beálltáig. Termése kétfelé nyíló, becőszerű toktermés. Nagy mennyiségben termő magjain olajat tartalmazó fehér, duzzadt kinövés található, ami vonzza a hangyákat, így azok a növény elterjesztésében fontos szerepet játszanak.
A faj Európa és Ázsia mérsékelt övi területén, valamint Észak-Amerikában általánosan elterjedt. Amerikában nem volt honos, valószínűleg behurcolták. Gyomnövény jellegéből eredően sok helyen megél, megtalálhatjuk erdők szélein, parlagon, utak és kerítések mentén, szemetes törmelékes helyeken, de a kertekben és a házak udvarán is.
GYÓGYÁSZATI ALKALMAZÁSA:
Már Dioszkuridész - ókori görög katonaorvos - is alkalmazta a vérehulló fecskefüvet sárgaság, bőrkiütés és gyenge látás kezelésére. Mint azt a növény középkori írásokban való gyakori említése mutatja, a kolostori orvoslásban is nagy tekintélynek örvendett.
Felhasznált növényi része (drog) a föld feletti hajtás (felső 20-30 cm) és a gyökér. Legfontosabb hatóanyaga az a több, mint 20 féle alkaloid, melyek a tejnedvben találhatók (60-70% kelidonin, szangvinarin, berberin, keleritin, stb.). A gyökér kb. 0,4%, a hajtás 0,2-0,3% összalkaloidot tartalmaz, de a kísérleti termesztésben már magasabb értékeket is mértek. A növény alkaloidtartalma június végén növekszik meg. A tejnedv hatóanyagai még a festékanyagok, a gyanta és a fehérjebontó enzimek.
Enyhe fájdalomcsillapító (gyengébb, mint a morfin), simaizomgörcs-oldó, a drogot a gyógyszeripar epe- és májbetegségek gyógyszereihez használja fel. Erős hatású, csak orvosi felügyelettel alkalmazható! Baktérium-, gomba- és vírusölő hatása is igazolt. Tumorgátló hatását folyamatosan kutatják.
A népi gyógyászat friss narancssárga tejnedvét szemölcsök és tyúkszemek irtására használja. Ezt a hatást a fehérjebontó enzimek és a kelidonin együtthatása (szinergizmusa) okozza. Külsőleg mi is nyugodtan alkalmazhatjuk. A friss növény hajtását vagy levelét megtörjük, a tejnedvet rácsepegtetjük a szemölcsre. Ezt naponta 2-3x megtehetjük. A szemölcs először összezsugorodik, majd leszárad, végül 10 nap után, de legkésőbb egy hónapon belül eltűnik. Vigyázzunk, mert a maró tejnedv az egészséges bőrt irritálhatja!
EGYÉB FELHASZNÁLÁS, ÉRDEKESSÉG:
Antibakteriális hatása miatt szájvíz és fogkrém alkotórésze. A kozmetikai iparban a vérehulló fecskefű korpásodás elleni anyagként is használatos. A növény nyugtató és regeneráló hatóanyagai révén jól használható olyan készítményekben, amelyek a hámló, viszkető, repedezett, száraz bőr ápolására; vagy más gyógynövényekkel együtt bőr- és körömgomba kezelésére alkalmazhatóak.
Figyelmeztetés: Nagyon gyakori, nem védett, ismert növény, de frissen mérgező, szárítva pedig nagyobb mennyiségben légzésbénító hatású lehet. Erős hatóanyagai miatt belsőleg alkalmazandó készítmények formájában is csak szakember előírására használható!
Kicsorduló sárga tejnedv, mely a levegőn hamarosan narancspirossá válik.
vissza