A lándzsás útifű (Plantago lanceolata) az útifűfélék (Plantaginaceae) családjába tartozó, évelő növény.. Két közeli rokona a széles levelű útifű (Plantago major L.) és a közepeslevelű útifű (Plantago media L.). Nevük – útifű – utal arra, hogy tűrik a taposást, utak szélén, keréknyomban is gyakran találkozunk velük. Gyógyászatilag mind a három faj levelei felhasználhatóak, de a lándzsás útifű levele a leghatásosabb.
Sok Plantago faj mára kozmopolita fajjá vált, azaz szinte az egész világon megtalálhatóak. Előfordulásuk hazánkban is igen gyakori. Réteken, utak mentén, legelőkön, parlagokon, árkokban, szinte mindenütt találkozunk velük.A lándzsás útifű a legtöbb talajon megterem, kivéve a futóhomokot és a vízállásos talajokat.
A lándzsás útifű rövid gyöktörzséből tőlevélrózsát és 10-60 cm-es tőkocsányokat fejleszt, utóbbiakon fejlődik ki a hengeres füzérvirágzat. A virágzás alulról indul, a barna murvalevelek közül messze kiálló sárgásfehér porzók jelzik az éppen nyíló kisméretű virágok helyét. A 2-3 mm-es csónak alakú magvak kettesével helyezkednek el a tojásdad toktermésben.
GYÓGYÁSZATI FELHASZNÁLÁSA
Felhasznált növényi része a kifejlett, ép levél, melyet májustól gyűjthetünk egészen szeptemberig, de a virágzástól kezdve már a drog minősége romlik. Legfontosabb hatóanyagai az aukubin nevű glikozid (iridoidok csoportjába tartozik), valamint polifenolok, nyálkaanyagok, cserzőanyagok és C-vitamin.
Az útifűfajok levelének présnedve ill. hideg vizes kivonata (ill. az ezekből előállított kenőcsök) egyes kórokozó baktériumok fejlődését gátolja, sebgyógyító hatású. Ez a hatás az aukubin enzimatikus bomlástermékének tulajdonítható. Rovarcsípésre, kisebb égett sebfelületre gyors segítség a növény nedvével való bedörzsölés. Használható aranyeres bántalmak esetén, kúpok alapanyagaként. Teája, és a belőle készült szirupok nyugtatóan hatnak szájüreggyulladás, köhögés és rekedtség esetén.
EGYÉB FELHASZNÁLÁS, ÉRDEKESSÉG
Talán sokan nem is tudják, de a lándzsás útifű egy könnyen elkészíthető, szinte bármikor kéznél levő céllövő eszköz, remek játék gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. A következőképpen készíthetjük el:
Keressünk egy, még nyílófélben lévő, de már nem túl fiatal virágzatot (a kis vajszínű porzók még megvannak), és a szár tövénél szakítsuk le. A szárat a virág alatt kb. 3 centiméterrel a bal kéz mutató- és hüvelykujjával meg kell fogni. Jobb kézzel át kell hajlítani a szár másik végét az összefogott ujjaink körül. Így a virág köré hurokszerűség kerül.
A virágzat szára körül keletkezett hurok két felét bal kezükkel fogjuk össze minél kisebb, de elegendő rést hagyva, hogy csússzon a virágszár, jobb kezünkkel pedig a virág mögötti másik hurkot hirtelen rántsuk meg. Ennek következtében a virág lerepül. Ha jól irányítjuk, kiszemelt célpontunkat el is találhatjuk. (Természetesen balkezeseknek érdemes fordítva.) Kezdődhet is a fájdalommentes csata!
(A játékleírás forrása: Nagy Mari-Vidák István: Fűben, fában játék, Planétás Kiadó 1998)
vissza