Emlékek...
Emlékeim írom a kórházról,
hová évek óta gyógyításra járok,
hol a gyógyítás mellett
nagy szó a szeretet.
Az úton odafelé,
a hegyekben óriás fehér házak
mint tyúkanyók ülnek
kicsinyeikre vigyázva,
a nap felébredve betakarja a tájat,
csodás e táj, szépsége megihletett.
A kórházba belépve jó reggelt, szép napot
hangzanak el üdvözlő szavak,
a bejárati ajtó mellett Mária szobor,
méltósággal felel,
mintha mondaná, az Úr legyen veletek.
Fehér köpenyes nővérek, orvosok
betegekkel konzultálnak
a gyógyítás eképpen történik,
alázattal, szeretettel
s így indul a nap minden áldott reggel.
Közben a büfé is üzemelni kezd,
a lift szinte soha nem pihen,
a kávéautomata is duruzsolva
követei e trendet,
a portán az eligazító készséggel felel.
Dolgom végeztével a buszra várva
a szemközti házban,
az erkélyen árvalányhaj lengedez,
közli a széllel, kicsit csendesebben.
Odébb egy varjú eképpen válaszol,
kár - kár...
mintha tudva mi történik a világban.
Elhagyva e tájat, a szürke városban,
szívem visszahúz a szeretetházba.
vissza